Szürkület Lyrics

Az élet csak téboly kertje

Hol a magány talán túl könnyű már

S hol, ha minden veszve

Az a szabadság

Többet, mást nem is vágyok

Legyen gyors, egyszerű, sivár

A semmiből

A semmin át

Egy elpocsékolt élet lángja

Csak újabb gyertya egy vak világba

Mely elárulná a korát

A láng, mit senki sem lát

Oly rég már csak ezt vártuk

Hogy oltsuk szomjunk, vágyunk

S ha fáznánk melegít még

A láng, mit senki sem lát

A hidak már tuzben állnak

Mögöttük megtűrt pusztaság

Mit, ha elfeledsz is

Ne hidd, hogy megbocsát

S majd, ha szürkül - fénytől óvva

Végül megkísért talán

Hogy boldogságod

Börtönöd csupán

A lét csak téboly kertje

Magányos béklyó önmagán

Bár a végcél nincs feledve

Nincs hit továbblépni már

...menni már

A semmiből

A semmin át

Menekülj

Mielőtt látnád mit feledtél

Menekülj

Mielőtt látnád mivé vált

S bár az idő mindent torzít

Ne hidd, hogy megbocsát

S a végén

Ahogy az éj majd átölel

Túl késő lesz belátni

Hogy a tiszta forrást

Mint veszítjük

Miért veszítjük el